- +36203406445
- gretakovacspoems@gmail.com
- @ELAZOTT_PAPIRLAPOK
- @gretii_kovacs
- @Kovács Gréta-Pávatoll
#gondolatok
Becsapott elmém;
naív agytekervényeim szívem ajtaját verték.
K o p o g t a t t a k . . .
Szemed retináján üldögélő kósza fény, mint pitymalatkor az ébredni vágyó fagyos fuvallat.
Becsapott.
Egy tétova naív gondolat.
é l e t
ha csak töredékét éled
felfal
elenyész
semmivé tesz
Vérző képkeretbe raktad jelened;
jajszókat, kínokat hordoz elméd.
Talpad alatt az ébredni vágyó tavasz
lemosná nem létező vétkét.
S én?
Bűnben égek.
Ellenségek lettünk.
Az Idő és Én.
Egymásnak feszülünk.
Figyelem percének minden szúró lélegzetét.
Annyi, de annyi a miért elmémben.
S a felelet?
A felelet a jövőbe mered, míg szemed tükrében a hajnali fény rejtetten pihen.
Sokszor nem tudunk mit kezdeni a szívünkbe maró fájdalmainkkal. Én Hálás vagyok minden egyes tüskéért, mely szívemet átszúrta, nyomot hagyva fehér papírlapjaimon s versekbe foglalva. Többé már nem félek, mert a fájdalom, mely szívemet érte, díszes versek éke.
Hibáztam. S most várom, hogy fejemet vétessem egy piactéren, hol nagy a tömeg, s a bosszúra szomjazó szemek, végleg elvegyék hitem s maradék életem. Pellengérre* állítva, kövekkel megdobálva, leköpve, megalázva sebzik fel testem. Naivságom lett a vesztem, s most fejemet levágva, igazság után ordít lelkem...